Elindult a Galaxisok új honlapja

Régi meg nem is volt, avagy irány a múlt, 2006 csak ránk vár. Benedek elmondja, miért gondolja, hogy mindenképpen szükség van erre.

Mostanra elég nyilvánvaló, hogy a különböző közösségi oldalak úgy, ahogy vannak, halódnak, kipurcannak, az utolsókat rúgják, arról nem is beszélve, hogy teljességgel használhatatlanok. Főleg, ha az embernek zenekara van, ráadásul időnként szeretne is beszélgetni a közönségével. A Facebook félbolond algoritmusok által vezetett nyugdíjas AI-hadseregek martaléka lett, az Instagram egyszerűen nyomasztó, TikTokról pedig a mi korunkban jobb, ha a mentális egészségünk érdekében inkább nem is veszünk tudomást. Én például nagyon örülnék, ha egyszer valaki véletlenül szétflexelné a telefonomat. Vagy direkt. Persze én magam sosem tenném meg, inkább hatvanadszor is megnyitom a Guardian kezdőoldalát. Van ez így. Nem a gyerekeinket kell félteni az internettől, hanem magunkat, ugyebár. De vissza a témához.

Régóta hiszek benne, mondogatom koncertek utáni hajnali hazautakon, sporadikusan megrendezésre kerülő zenekari megbeszéléseken, illetve különböző véletlenszerű helyzetekben, hogy a mindannyiunkat agyonnyomó online impulzus-óceánból kitűnni csak akkor lehet, ha egyszerűen eltűnünk belőle. Illetve persze nem tűnünk el, csak a Big Tech megkérdőjelezhetetlenül egyre disztópikusabb közösségi oldalai helyett berendezünk magunknak egy otthonos kis sarkot az interneten, ahol bárki meglátogathat minket, ha akar.

(Egyébként plakátolni is szeretnék. Off the grid Galaxisokra vágyom.)

A múlt egy idegen ország, szokták mondani; és ahogy egy idegen ország lakóitól, a múlttól sem szégyen tanulni. Amikor zenélni kezdtem, nem is volt kérdés, hogy egy zenekarnak saját honlap kell, csak akkoriban persze az osztálytársad bátyjának az ismerőse csinált neked borzasztóan villogó Flash-weboldalt, amibe jó esetben fórumot is integrált, ahol a négy-öt keményvonalas rajongó (értsd: a haverjaid) tudtak hülyeségekről beszélgetni. Aztán jött a web2, ami állítólag demokratizálni volt hivatott az online teret, ahol nem kellenek saját oldalak és kapuőrzők, hanem majd a közösségi média szentségének segítségével megfogjuk egymást kezét, és végre minden szép lesz és jó. Az eredmény ismert. Én szerettem köntösben ülni a gép előtt, és Stuart Murdoch blogbejegyzéseit olvasni a Belle & Sebastian oldalán. Egy kicsit úgy érezhettem, hogy részese vagyok valaminek, amiről csak kevesen tudnak. Ez a célja ennek a honlapnak is.

Fórum egyelőre nincs, de van például ez a blog, ahol rendszeresen írok/írunk majd a legfrissebb hírekről, koncertekről, filmekről, zenékről és könyvekről, és úgy általában olyan dolgokról, amikről a Facebookon vagy az Instagramon nem igazán lehet. A bejegyzésekhez hozzá is szólhattok, a kommenteket egyelőre nekünk kell majd egyenként kiengednünk – meglátjuk, bírjuk-e. Van egy külön oldal a koncerteknek, ahol mindig láthatjátok majd, hol és mikor játszunk. Feliratkozhattok egy hírlevélre is, amivel csak nagyon ritkán zaklatunk majd titeket, és összegyűjtjük benne a legfontosabb dolgokat, hogy mindig tudjátok, mi történik velünk. (Általában semmi, de majd kitalálunk valamit.) A webshop és a Bandcamp – talán az utolsó tényleg működő, tényleg demokratikus közösségi zenei oldal – is elérhető innen, szóval minden lemezünket meghallgathatjátok, és minden feliratos sapkát megvehettek.

Én a magam részéről nagyon boldog vagyok, hogy elkészült az oldal, és igazán remélem, hogy ti is szeretni fogjátok. Természetesen ettől függetlenül megmaradnak a közösségi profiljaink, de nem titkolt szándékunk, hogy szép lassan áttereljük ide a közönségünket, mert szebb, átláthatóbb és családiasabb. Ha bármilyen problémátok van a működéssel kapcsolatban, írjátok meg kommentben vagy e-mailben. Vár egy egészen új világ, ami pont olyan, mint a régi. Fedezzük fel együtt.